A 20. század hajnalán a postahivatalok esti világa távolról sem volt olyan verőfényes, mint napjainkban. A gyenge gázlámpák és az első elektromos izzók sárgás fénye mellett a postai dolgozóknak komoly kihívást jelentett a hasonló színű bélyegek megkülönböztetése.
Amikor a fényviszonyok írták a történelmet
Az eredeti, vörösbarna 6 filléres a félhomályban szinte megszólalásig hasonlított a nagyobb névértékű, szintén vöröses társaira. Ez komoly bevételkiesést és könyvelési káoszt okozott, így a posta 1901-ben lépett: elrendelték a színváltoztatást.
A „sosemvolt” szín és a rejtélyes utasítás
Bár a hivatalos rendelet szerint zöldesbarna színt kellett volna kapnia, a gyűjtők ilyet sosem láthattak forgalomban. Helyette egy olajsárga változat jelent meg. A szakértők (Rédey és a Monográfia szerzői) ma is vitatkoznak: elrontott festékkeverés vagy egy utolsó pillanatos szóbeli utasítás állt-e a háttérben?
Négy év, négy arc – A 6 filléres kronológiája
A 6 filléres szinte évente váltott színt, mire megtalálta végleges formáját:
- 1900: Az eredeti vörösbarna (a „láthatatlan” kezdőpont).
- 1901: Az olajsárga (a rendeletet felülíró meglepetés).
- 1902 eleje: Az olajbarna (egy újabb sötétítés).
- 1903: Az olajzöld (a végleges megoldás, amely már az UPU-előírásoknak is megfelelt).
Egy korszak, ahol minden változott
Nem a 6 filléres volt az egyetlen „kereső” típus. Ebben a pár évben több címlet is drasztikusan módosult:
- A 20 filléres a világosbarnától a földbarnáig jutott.
- A 35 filléres vörösibolyából komor feketeibolyává vált.
- Az 5 koronás csúcsérték barnásibolyából elegáns borvörös színt öltött.
A rendeletileg nem mindig rögzített színmódosítások és a rövid ideig forgalomban lévő árnyalatok tették a Turul-sorozatot a magyar bélyeggyűjtés egyik legizgalmasabb kutatási területévé.
评论
意见和经验可以对其他人有很大帮助。